Így ősszel több figyelmet fordítunk a fákra, hiszen már a látványuk, ezer színben pompázva - önmagában mágikus hatású. Sokszor esett már szó mágikus növényekről. Most egy kis történeti áttekintéssel nézzük, honnan is eredhetnek... Láthatjuk: a mágia és az orvoslás tulajdonképp közelebb áll egymáshoz, mint gondolnánk... (Persze, erről ma egy kórházi főorvost nem tudunk meggyőzni - de nem is akarunk! ;o) Igaz?)

Szent Hildegárd mágikus gyógyászatának alapnövényeit három csoportra oszthatjuk, hiszen vannak közöttük olyanok, amelyek általában a Gonosz távoltartására, vagy a test általános értelemben vett megerősítésére alkalmasak, vannak olyanok, amelyek egy-egy nehezen megragadható, de többé-kevésbé konkrét betegség (általában őrület vagy terméketlenség - bár ez utóbbi esetében főleg állati eredetű szereket javall: a férfi terméketlensége esetén a recept fő alkotórésze a kecskebak-máj, a nő terméketlensége esetén pedig a még nem szült tehén vagy bárány méhe) gyógyítására szolgálnak, és vannak olyanok (elsősorban a fák tartoznak ebbe a csoportba), amelyekben valamely, a gyógyhatástól általában független erkölcsi elv, vagy negatív tulajdonság testetöltését látja. Természetesen e csoportok nincsenek élesen elválasztva egymástól, több példát is találunk arra, hogy egy növény több célra is alkalmas. Különösen az fordul elő gyakran, hogy egy tulajdonságot hordozó növény valamilyen konkrét mágikus célra is felhasználható.

Az egyik legfontosabb ördögűző növény az erdei pajzsika, amelyről így ír Szent Hildegárd:
"... sok erőt tartalmaz, méghozzá olyat, hogy az ördög elkerüli miatta. És vannak olyan erői is, amelyek a nap erejéhez hasonlatosak, mert ahogy a nap a sötétséget megvilágosítja, úgy készteti a pajzsika menekülésre a fantazmagóriákat, ezért a gonosz szellemek megvetik. És azokon a helyeken, ahol nő, az ördög ritkán gyakorolja csalárdságait, és azt a házat, azt a helyet az ördög, bárhol legyen is, elkerüli és irtózik tőle, és a villám, a vihar és a jég ritkán esik ott, és a talajra, ahol nő, ritkán hullik jégeső. És azt az embert is, aki magánál hordja, elkerülik a démonok mágiái és varázslatai csakúgy, mint az ördögi szavak és más álomképek. ... És ahogy az embernek jó és rossz tudása is van, ugyanúgy teremtetett az emberek számára jó és rossz növény is. Azonban a pajzsika nedvéhez bölcsesség rendeltetett, és a természet méltóságában a jóság és a szentség jelölésére szolgál. Ezért menekül előle és kerüli el minden rossz és mágikus. És amelyik házban pajzsika is van, ott a mérgek és az álomképek nem tudnak kiteljesedni. Ezért annak az asszonynak, aki gyereket szül, pajzsikával kell körbevennie magát a gyermeket és a bölcsőt is, és akkor az ördög kevésbé fogja tudni megközelíteni. Mert amikor az ördög először megpillantja a gyermek arcát, nagyon gyűlöli és követi. A következő gyógyszerekhez is jó a pajzsika: ... aki süket, hogy semmit sem hall, az kössön pajzsikamagokat egy kendőbe, és így dugja a fülébe, de ügyeljen, nehogy a fülén keresztül a fejébe nyomja: így visszanyeri a hallását. És akinek a nyelve köszvényes, hogy beszélni sem tud, az tegye a pajzsikamagokat a nyelvére, és a köszvény a nyelvében enyhülni fog, és tud majd beszélni. És az az ember, aki feledékeny és tudatlan, tartson a kezében pajzsikamagokat, és újra emlékezni fog, és visszanyeri értelmét."

Hasonlóan nagy hatású, általánosan elterjedt varázsnövény volt a mandragóra, amelyben
"... az emberekkel való hasonlósága miatt több ördögi befolyás van, mint az egyéb növényekben, ami mások elé helyezi. Ezért az embert kívánságai szerint hajtja előre, legyenek azok jók vagy rosszak ... Amikor kihúzzák a földből, gyorsan egy forrásba kell tenni egy napra és egy éjszakára, és ez kivet belőle minden rosszat és a halálos nedveket, amelyek benne vannak, hogy többet már nem használ a mágiának és a bűbájnak. Ha azonban gyökerével együtt húzzák ki a földből, és arra az őt körülvevő föld tapad, és a forrásban nem tisztíttatik meg, mint fent mondatott, akkor káros a varázslók sok rontása és bűbája miatt. Ha azonban valaki mágia vagy a teste forrósága miatt mértéktelen, akkor vegye ebből a növényből azt a fajtát, amely egy asszonyra hasonlít, és amely a fent mondott forrásban megtisztíttatott, és kösse azt, ami ebben a fűben van három napra és éjszakára a melle és a köldöke közé, majd azután ossza ezt a gyümölcsöt két részre, és egy-egy részt tartson három nap és három éjjel az ágyékára kötve. És törje porrá a kép bal kezét, és adjon ehhez a porhoz valamennyi kámfort, és így egye meg, és meg fog gyógyulni. Ha azonban egy asszony szenved teste forrósága miatt, olyan füvet vegyen a melle és a köldöke közé, amely férfit formáz, mint fentebb mondatott, és tegye vele ugyanazt. Ő azonban a jobb kezet törje porrá, és ahhoz adjon valamennyi kámfort, és egye meg ezt a port, ahogy fent mondatott, és ez a forróság benne fel fog oldódni. Azonban akinek a feje fáj valamilyen betegség miatt, az egye a fű fejét, amilyen gyakran akarja; és akinek a nyaka fáj, az egye a nyakát; vagy akinek a háta fáj, az egye a hátát; és akinek a karja szenved, egyen a karjából; akinek a keze, egyen a kezéből; akinek a térde, egyen a térdéből; akinek a lába, egyen a lábából. Vagy amely tagjában érzi a fájdalmat, egyen a figura ugyanazon tagjából, és jobban lesz. Az az alak, amely férfira hajaz, többet használ gyógyszerként, mint az, amelyik asszonyra, mert a férfi erősebb, mint a nő."

Ugyancsak fontos varázsnövény volt a mirha, amit Szent Hildegárd szerint először napon vagy tűzön meg kell lágyítani, és csak ezután érdemes magunknál tartani, hogy "húsod és izzadságod melegítse, és akkor elűzi tőled a csalóka képeket és mágikus praktikákat és a démonok igézetét rossz szavakra és a füvek varázserejét...". Kiegészíti ezt azzal is, hogy "a mirha illata elűzi a vágyat az emberből, de értelmét nem teszi boldoggá, hanem megnyomja, megterheli, és szomorúvá teszi. Ezért aki mirhát hord magánál, hordjon aranyat is, mert ez az embert boldoggá teszi."

A szilvafához a követkető recept fűződik: "És ha valaki mágikus vagy átkozó szavak miatt elveszti értelmét, végy földet, ami e fa gyökerei körül találtatik, és melegítsd erősen tűzben, amíg már csaknem izzik, és amikor felforrósítottad, tegyél rá elegendő rutát és valamivel kevesebb útifüvet, hogy e füvek nedvét és illatát átvegye. Ha azonban nincs útifüved, tégy rá zöld görögszénát. Vagy ha tél van, tedd e fű magjait erre a mértékkel melegített földre. E füvekkel takard be a fejét, és a pőre hasát és a meztelen oldalait, miután evett, kösd át egy kendővel, fektesd ágyba, és takard be ruhákkal, hogy ettől a földtől izzadjon; és tedd ezt három vagy öt napig, és az illető jobban lesz. Mert ha az ördög mágikus vagy átkozó szavakat hall, megérti ezeket, és üldözi azt, akiről kimondattak, hacsak az Úr meg nem védi."

A fák közül különösen erős ördögűző hatást tulajdonít a ciprusnak: "És végy a fából, ami a fa közepén van, és hordd mindig magadnál, és akkor az ördög elkerül téged, mivel ez a fa erős természete miatt az egyéb fák között különlegesen sikeres, mert az ördög elutasítva menekül minden elől, ami gyógyító erővel bír, mert magának nincs gyógyító ereje. És akit az ördög, vagy valamely mágia megragad, vegyen ebből a fából, ami a fa közepén nő, fúrja át egy fúróval, és merítsen vizet egy buzgó forrásból egy agyagedénnyel, és öntse ezt át a mondott lyukon, s fogja fel egy hasonló agyagedénnyel, és miközben önti mondja ezt: - Átöntelek, víz, ezen a lyukon, ebben a gyógyító erényben, ami az Úr, hogy ezt az erőt, ami természetedben rejlik, ebbe az emberbe áraszd, aki érzékeiben megragadtatott, és hogy benne minden visszataszítót szétrombolj, ami csak benne van, és hogy őt a helyes állapotba visszahozd, amelybe őt az Úr állította, helyes érzékelésbe és helyes tudásba. - És azután ezt a vizet kilenc napig kapja éhgyomorra, mert az ördög álomképekkel vagy mágikus praktikákkal gyötri, vagy pusztítja, és akkor jobban lesz. És kilenc napig ezt a vizet hasonlóképpen meg kell áldani."

Hasonló a hatása a jegenyefenyőnek is: "És amely helyen mindig van a jegenyefenyő fájából, azt utálják, és elkerülik a lég szellemei, sokkal inkább, mint más helyeket, és a varázslatnak és mágiának ott kevesebb ereje, és kevésbé hat, mint máshol.".

A gyertyán főleg a fáradt vándorok fája: "És ha valaki az erdőben akar éjszakázni, vagy déli pihenőt tartani, feküdjön gyertyán alá, vagy az árnyékába, és ott aludjon, és akkor az ártó szellemek kevésbé bocsátják rá szemfényvesztéseiket és rettenetüket"

A szil pedig általában segítheti az ember sikerét: "a fa bizonyos boldogulást rejt természetében, így általa a lég szellemei mérgükben csalóka álomképeiket, ártásaikat és szemfényvesztéseiket nem művelhetik, és sok veszekedést sem okozhatnak"

A tiszafáról pedig azt kell tudni, hogy "... ha valaki a fájából egy botot készít, és azt a kezében tartja, ez jót tesz neki, és hasznos a teste jólétének és egészségének".

Félig már a második csoport növényei (vagyis nehezen megragadható, de azért többé-kevésbé konkrét betegségek ellen javallt füvek) közé tartozik a tisztesfű, amelynek Szent Hildegárd kétféle hatását is leírja: pl. "akit mágikus szavak szerelembe kötnek, legyen az férfi vagy nő, tartson magánál tisztesfüvet és jobban lesz. Ha azonban tél van, és az előbb mondott szer levelei nem állnak rendelkezésére, akkor vegye a beteg a gyökerét, és tegyen úgy, ahogy mondatott", emellett azonban az is hasznát veheti, "aki buta vagy együgyű". Az ilyen ember "törjön össze tisztesfüvet úgyszólván levesre, és tegye ezt egész éjszakára a mellére, és kösse át reggelig egy kendővel. És tegye ezt gyakran, és vissza fog térni értelméhez", akit pedig rémálmok gyötörnek, "az vegyen magához tisztesfüvet, amikor esténként aludni megy, és amikor alszik, és akkor kevesebb rossz álmot fog látni és érezni".

Az apróbojtorjánra akkor van szükség, ha valakiben "az értelem és az érzelem kiürült". Ilyenkor "le kell vágni a haját ... És az apróbojtorjánt vízben meg kell főzni, és ezzel a meleg vízzel a beteg fejét meg kell mosni. És ezt a növényt azon melegében egy kendőbe csavarva a szíve fölé kell kötni. Ahogy ő az őrület enyhülését érzi, az apróbojtorjánt a homlokára és a halántékaira kell tenni, és az kitisztítja a tudatát és az érzelmeit, és kiveszi belőle az őrületet".

Csaknem univerzális recept fűződik a hárshoz: "Végy azonban a törzséről, de ne az ágairól kérget, egész a fehér fájáig, amikor az nyáron zöldell, majd vágj a fából forgácsokat, és tedd ezeket átfúrt aranygyűrűbe. És állíts a forgács fölé egy zöld üveget, és ne egy másik követ, méghozzá úgy, hogy a forgács és az üveg közé pamutot vagy gyapotot teszel, nehogy a forgács ereje az üvegen keresztül elillanjon. És hordd a mondott gyűrűt mindig az ujjadon, hogy a ujjad melege a forgácsba szálljon, és a forgács ereje az ujjadba, és ennek ereit megérintse, és ez nagy erő az emberek legveszélyesebb betegségei ellen, és azokat távol tartja az emberektől, mintha csak fallal lennének elzárva, hogy a vízek hirtelen áradása ne vehessen rossz irányt. Ez az erő hat olyankor is, amikor ezek a betegségek az embert csak mértékkel árasztják el."

Befejezésül álljanak itt a Szent Hildegárd által leírt, egyes fákhoz kapcsolódó erények, negatív tulajdonságok, vagy jelentéstartalmak:

birsalma - ravaszság
barack - irigység
cseresznye, tiszafa - öröm, boldogság
szilva - harag
berkenye - hivalkodás, kétszínűség
eperfa - elevenség
mogyoró - csintalanság
szelídgesztenye - bölcsesség
naspolya - szelídség
füge - rettegés
babér - állhatatosság
olajfa - könyörület
datolya - örök üdvösség
citrom - szűziesség
boróka - szilárdság
ciprus - "az Úr titkai"
nehézszagú boróka - ridegség
kecskerágó - bőkezűség
jegenyefenyő - bátorság
hárs - termékenység
tölgy - léhaság
bükk - fegyelem, tisztesség
kőris - tanács
rezgőnyár - túlság
éger - haszontalanság
juhar - rémület
gyertyán - "a szemlélet fejlődése"
nyírfa - szerencse
erdeifenyő - szomorúság
fűzfa - bűn
sóskaborbolya - küzdelem
fehér nyár - merészség
vadrózsa - vonzalom
kökény - elbizakodottság
veresgyűrűsom - művészet