Rendszertani besorolás Rend: burgonyavirágúak - Solanales Család: burgonyafélék - Solanaceae Nemzetség: Mandragóra
Morfológia Lágyszárú növény. A 40 cm hosszú, 14 cm széles, szőrös tőlevelek tél végén, a virágzás kezdetekor megnyúlnak. A 1,5-3 cm-es virágok a hajtáscsúcsokon fejlődnek. Az öttagú, zöld csésze cimpái háromszögletűek. A sárgászöld vagy halványkékes párta forrt, mély harang alakú, mérete a csészéének kétszerese. Az öt, szabadon álló porzó szőrözött. A felsőállású, kétrekeszű magház túlnyúlik a porzókon, belőle sokmagvú, lédús bogyótermés fejlődik, sárgásfehér színű, szőrözött. A magok átlagosan 0,5-0,75 cm nagyságúak.
Hatóanyagtartalom A növény kis mennyiségben tropánvázas alkaloidokat, L-hioszciamint, L-szkopolamint, mandragorint és atropint tartalmaz (maszlag, beléndek).
Elterjedés, felhasználás, fogyasztás A Földközi-tenger partvidékétől Kisázsiáig elterjedt. Ősidők óta ismert gyógynövény. Az egyiptomiak is megemlítik mint afrodiziákumot és altatót. A görögök - akik az első leírásokat közölték a fajról - nyugtatóként, emésztést serkentőként tartják számon. A korabeli orvosi írások mint mérgező növényt jegyzik, amelynek levele őrültséget okoz. A rómaiak is aneszteziákumként, hipnotikumként használták az operációk során. Plinius kígyómarás és életuntság ellen javasolja. Népszerűsége a középkorban sem hanyatlik. Rengeteg babona kötődik hozzá: szelleműző és varázserőt tulajdonítottak neki. Az emberi alakra hasonlító gyökere a termékenység jelképe. A gyökereket - amely birtoklójának hatalmat, pénzt, szerelmet hozott - a szigorú előírásoknak megfelelően, éjjel ásták ki. Súlyának megfelelő arannyal volt egyenértékű. A középkori orvosok is gyakran alkalmazták altatóként, a gyökereket borba áztatva vagy füstölő formájában. Külsőleg friss sebeket, gyulladt szemeket, keléseket kezeltek vele. A növény az idők folyamán feledésbe merült. A 20. század első felében kutatások kezdődtek gyógyszerészeti alkalmazására. Az egyik ilyen készítmény állítólag a morfiumfüggőség kezelésére szolgál.
A mandragóragyökér mágiája Más néven alraun (titkok tudója, illetve a rúna ismerője). Ez a szó a gót runa-ból eredeztethető, ami titkot, rejtélyt jelent. Egyéb nevein varázsgyökér, kutyaalma, ördögalma, mardami, Adam koku, astrang-dastam harysh, stb. Az ember formájú; mandragóragyökér évezredek óta az egyik legismertebb és legkeresettebb varázsszer volt. A boszorkányok repülőbalzsamokhoz keverték. A világ legrégebbi orvosi receptgyűjteménye, az egyiptomi ébert-papirusz ránk maradt feljegyzései tele vannak a mandragóra felhasználására vonatkozó utasításokkal. A bibliában is így írnak a szülő nőt segítő hatásáról: Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jőjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka. És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében és szülé Jákobnak ötödik fiat.
Mandragóra és a néphit A néphit szerint a mandragóra akasztófák alatt nő a felakasztott ember magjából, mely halála pillanatában fakad. Amikor kihúzzák a földből, gyökere iszonytató sikolyt hallat, aki azt hallja, beleőrül vagy meghal. Ezért vagy trombitaszóval kell a hangot túlharsogni, vagy egy -zsinórral a gyökérhez kötözött- fekete kutyával lehet kihúzatni. Azt is tartották róla, hogy viselőjének szerencsét hoz, kincseket és halálig tartó gazdagságot ad. Megoltalmaz a börtöntől és a sebesüléstől. Rendkívül kényes természete miatt sok gondoskodásra szorul, ha ezt nem kapja meg, megbosszulja a rossz bánásmódot. Beburkolva kis ágyacskába kell fektetni és minden pénteken megfürdetni. A tulajdonosának még halála előtt érdemes megválni a gyökéremberkétől, ellenkező esetben az elragadja a lelkét és a pokolra juttatja. Az ember csak annál az árnál olcsóbban adhatja, amennyiért ő megszerezte.
|